XV. Budafok-Tétény-i Hõsök Vasárnapja


Idõpont: 2004. május 23. vasárnap, de. 10 óra
Helyszín: a budatétényi Szent István király plébániatemplom kertje




Program:

-Kolláthné Hollóssy Rita, a Budatétényi Polgári Kör titkára és e városrészi események immáron állandósult "konferansziéja" ünnepi megnyitója,
-a Kábelmûvek Kórusa vezetésével elénekeltük a Himnuszt,

Az esemény társrendezõ szervezete nevében elsõként Bartos Mihály, a Savoyai Jenõ Asztaltársaság alelnökének illetve a Budapesti Városvédõ Egyesület Promontor-Tétény Munkacsoportja alapító-vezetõjének szokásosan élvezetes szónoklatát hallhattuk. Beszédét a májust szegélyezõ két jeles ünnepre felfûzve, az elsõ vasárnap családi szeretete jegyében beköszönõ Anyák Napja és a hó végi utolsó vasárnap halott fiát ölében sirató édesanya piétikus képének összevetésével kezdte. Ezek után megemlékezett az idén 90. éve kirobbant 1914/1918. évi világháború hõsi halottai emlékének megünneplésérõl rendelkezõ 1924. évi XIV. törvénycikkelyrõl, melynek 1.§.-a a következõek szerint szólt:

"A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hõs fiairól, akik az 1914/1918. évi világháború alatt a hazáért vívott súlyos küzdelmekben a magyar nemzetnek dicsõséget és hírnevet szerezve életüket feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül, az élõ és jövõ nemzedékek örök okulására és hõsi halottaink dicsõségére minden esztendõ május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot - mint a "Hõsök emlékünnepét" - a magyar nemzet mindenkor a hõsi halottak emlékének szenteli."

Az elsõ világégésnél is pusztítóbb 1939/1945. évi II. világháború hõsi áldozatait "feledõ" fél évszázad után végre 1989-ben (vagyis idén kereken tizenötödik éve) bontotta ki szárnyait a kerületi hõsök vasárnapja újkori megemlékezése. Elsõ alkalommal még a Magyar Honvédség által patronáltan, az 1945. elõtti promontori hagyományokat újraélve, a budafoki Szent Lipót plébániatemplom elõtti Orbán Antal-féle "Bajtársak" I. világháborús hõsi emlékmûvénél élesztetett fel e szomorúan jeles ünnep. A következõ évben már, a Hirtling-házaspár áldozatos munkájaként 1990-ben a budatétényi Szent István király plébániatemplom fõhomlokzatán felavatott II. világháború áldozatai emlékének szentelt tábla apropójaként illetve az 1997-ben idõközben sajnos, nevéhez méltatlanul "kimúlt" õszi Halottak Napja budafoki torlódása kapcsán ezen ünnep súlya áttétetett az e téren (is) méltó környezettel bíró Budatétény kebelébe. Idõközben hála, a Magyar Hõsök Emlékünnepe 2001-tõl kezdve, az LXIII. tv. értelmében újra nemzeti ünneppé lépett elõ, kikerekítve azt a magyar hadtörténelem katona hõsei és polgári áldozatai megemlékezésévé.

"A magyar hõsök emlékének megörökítésérõl és a Magyar Hõsök Emlékünnepérõl A magyarság hosszú, nehéz történelme során, különösen a honfoglalás és Szent István király ezer esztendõvel ezelõtt történt államalapítása óta a haza megszámlálhatatlan fia és leánya harcolt fegyverrel vagy anélkül Magyarország, a magyar nemzet védelmében, illetve vállalt vértanúságot a hazáért. Tetteik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy fennmaradt a magyar nemzet és a magyar állam. A Magyar Köztársaság Országgyûlése kötelességének érzi, hogy tisztelettel adózzék azok emléke elõtt, akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.
„ 2. § A Magyar Köztársaság Országgyûlése a magyar nemzet soha el nem múló hálája jeléül, a ma élõ és a jövõ nemzedékek okulására, a hõsök dicsõségére minden esztendõ május hónapjának utolsó vasárnapját a Magyar Hõsök Emlékünnepévé nyilvánítja.
3. § A Magyar Köztársaság Országgyûlése kifejezi azon meggyõzõdését, hogy az állami szervek, a helyi önkormányzatok, az egyházak, a társadalmi szervezetek, a magyar nemzet fiai és leányai minden évben, a Magyar Hõsök Emlékünnepén méltó megemlékezés keretében leróják hálájukat és kegyeletüket az elmúlt ezredév magyar hõseinek."


Ezt követõen olvastatott fel Somosy Zoltán, a Budatétényi Polgári Kör elnökének, mint szerzõje tolmácsolatában "A hétköznapi hõsökre, a hétköznapok hõseire" emlékezõ ünnepi írása.

"Kedves Barátaim!
Újra elérkezett május vége, újra ünnepelünk, emlékezünk hõseinkre. Büszke vagyok rá, hogy itt Budatétényben a mi kis közösségünk elsõk között, 15 éve, felvállalni merte a kommunista diktatúra által elhallgatásra ítélt, az 1924-ben az akkori Országgyûlés által törvénybe rögzített, és az elsõ világháború hõsi halottainak emlékét megörökíteni kívánó ünnepet.
Az elsõ világháborút követõen lezajlott egy nagyobb, véresebb és kegyetlenebb újabb világégés, és sajnos, sokan, nagyon sokan estek áldozatául az embertelen, kegyetlen jobb és baloldali diktatúráknak is. Talán nincsen köztünk senki, aki közeli-távoli rokonságából ne gyászolna valakit, akiknek csak az volt a bûne, hogy a haza szolgálatát vállalta, ki mert állni emberi, hétköznapi igazságokért, és, vagy, rossz helyen volt, rossz idõben.
Õrájuk emlékezünk, a hétköznapi hõsökre, a hétköznapok hõseire. Élték életüket, dolgoztak, örültek, bosszankodtak, hittek és kételkedtek, voltak terveik, sikereik és kudarcaik. Aztán, kötelességbõl, utasítva, véletlenül vagy emberségük miatt kerültek olyan helyzetbe, mikor életbemaradásukat vagy megsemmisülésüket már nem õk, hanem a körülmények, a kérlelhetetlen parancsok, a vakszerencse, vagy csak emberi aggyal kiagyalható gonoszság befolyásolta, határozta meg.
Õk nem a körülmények áldozatai, õk népünknek, nemzetünknek hõsei. Utólag a politika, a gyõztesek, az utókor az eseményeket, tetteiket igaztalanul vagy igazsággal minõsíthették, de Õk akkor is a hazáért harcoltak, akkor is a hazáért, emberi méltóságukért kockáztatták és adták oda, a legdrágábbat, amit egy ember odaadhat, az életet.
Nagyon jó, hogy az 1924-ben megalkotott törvény újrafogalmazódott. Most már a Magyar Hõsök Emlékünnepérõl beszélünk, s emlékezünk minden évben, ilyenkor májusban, a harsogó, kirobbanó tavasz, a természet megújulása és ugyanakkor folyamatossága ellen-pontjaként mindazokra, akik a magyarság hosszú, nehéz történelme során harcoltak és életüket adták Magyarország, a magyarság védelmében. Tetteik összességükben jelentõsen hozzájárult ahhoz, hogy több mint ezer évig fennmaradt, itt van nemzetünk, államunk.
Életük és hétköznapi hõsiességük számunkra nemcsak emlékezés, hanem példa. Ilyenkor a rohanásban meg kell állni egy pillanatra. Meg kell állni, fejet kell hajtani emlékük elõtt; s ugyanakkor el kell gondolkodni azon, hogy nekünk most mit mutat példájuk, mi a feladatunk? Mi a feladatunk akkor, amikor ugyan újra teljes jogú tagjai vagyunk az európai államok nagy közösségének, de még kísértenek azok az ordas eszmék, melyek felelõsek voltak kirekesztésünkért, s akik most a leghangosabb, úgynevezett eu-polgárok, néhány éve még a megszállók leghûségesebb szövetségesei, lakájai voltak. Úgy gondolom, hogy ez egy átmeneti állapot és a dolgok a helyükre kerülnek, ha elõttünk példaként a most ünnepelt hõseink állnak és teszünk arról, hogy ezek a dolgok helyükre kerüljenek. Az õ példájukat követve kell úgy rendezni dolgainkat, hogy a tisztesség és becsület érvényesüljön.
Ezen felül, példájuk azt is mutatja, nekünk elsõsorban magyarnak kell lenni, és magyarként kell és lehet, igazi európainak lennünk.
Kedves Barátaim! Emlékezzünk, ünnepeljük a hétköznapok hõseit! Nekik, elsõsorban nekik köszönhetjük jelenünket, s példájuk alapján tegyünk úgy, próbáljunk úgy tenni, hogy jövõnk egy kicsit nekünk is köszönhetõ legyen!"


  


-Koszorúikat helyezték el az I. és II. világháború hõsi halottai emléktáblái elõtt:

1) Budapest XXII. kerület Önkormányzata képviselõi,
2) Budatétényi Katolikus Egyházközösség nevében Visi János világi elnök,
3) Budapest Városvédõ Egyesület Promontor-Tétény Munkacsoportja és a Helytörténeti Kör nevében Garbóci László díszpolgár és Horváth Miklós,


4) Politikai Foglyok Szövetsége nevében Pokorny Endre és felesége,
5) Budatétényi Polgári Kör nevében Somosy Zoltán elnök és Újhelyi Lászlóné,

  

6) Budafok-Tétény Baráti Körök Egyesülete nevében Horváthné Fükõ Zsuzsanna elnök és Gömörei József alelnök,
7) Nagytétényi Polgári Kör delegációja,

  

8) Baross Gábor telepi Polgári Kör deputációja,



8-10-11) Végezetül a pártok (Fidesz MPSz, MDF és SZDSZ) zárták a sort:

     


Az emlékezetes délelõtt befejezéséül a Kábelmûvek Kórusa vezetésével elénekeltük a Szózatot.

Feljegyezte: H(ozzá)SZ(óló)